Az farkaskirály meséje

Akkoriban a tengerek hatalmasabbak voltak, a tavak vize tej volt és a hegyek sipkája sem hó, hanem porcukor volt. A hegyi emberek nem ismerték a síkvidékieket és csak hírből ismerték a tengert. a tengeriek pedig mesés szárazföldi szirteknek gondolták a hegyeket, ahol sárkányok fészkelnek és a szél emberi hangon beszél a sziklák között elrohantában.

Akkoriban a farkasoknak négy nemzettsége élt a világban. És e négy nemzettség felett egyetlen király uralkodott. A Bércek Fejedelme a legnagyobb volt a farkasok között mind ész, mind termet dolgában. Összeszedte és kibékítette a nemzettségeket. Hosszan és jól uralkodott a Lovasok távozása óta. Akkortól van béke ugyanis a farkasok között. De a Béke történetét és a Bércek Fejedelmének áldozatát majd máskor mesélem el.

Elég az hozzá, hogy  a hegyekben az emberek olyan sok erdőt kivágtak, hogy a farkaskirály menesztette egyik fiát az emberek királyához, hogy vigye a szavát hozzá, és hozza el az emberkirályét neki. Szavaival tudassa, hogy a farkasok területei nem szabad bejárásúak az embereknek, különösen nem, ha azok kivágják a fákat. Az emberkirály azonban bundáját akarta venni a fiúnak. S az leharapta a fejét a királynak, és szájában vitte az apja, a farkaskirály elé.

A Bércek fejedelme ekkor kihúzta magát és megizente a farkasoknak, hogy váljanak családokra és legyenek óvatosak. Járjanak csapatokban, kerítsék be az embereket ha azok a földjeikre mennek és üldözzék el. 

Az ember király özvegye pedig kiállt a legmagasabb vár fokára és elmondta a négy ég isteneinek, hogy bosszút esküszik, hogy a sapkát nyúzat a farkaskirály bőréből intésül mindeneknek, kik ellene szegülnek az emberi akaratnak.

Látva hogy itt egyhamar nyugodalmuk nem lesz, a farkaskirály újraosztotta a földeket a farkasok között, és a Csipkehegység lábánál várt a legnagyobb harcosaival az emberek seregeire. Az ember katonák meg is érkeztek, karjukon a nap pecsétje, mellük előtt fémlemezzel. A farkasok ugrottak, haraptak, martak, de foguk kicsorbult, karmuk elvásott a páncélokon. A maradék farkas visszavonult a fák közé, elbujdosott a csalitosban, hogy éjjel a telihold alatt gyűljenek újra össze.

A Bércek Fejedelmének volt két fia, akik akkorra már megnősültek. Az egyik a Jéghegyek tündérének egyik lányát vette el, Sznyezsinkát, a másik a Futár szoros őrszellemének egyetlen szolgálóját, Grazinkát, ki egymaga hatalmasabb volt, mint sok ember vagy más uradalom királya. Szólította hát a menyeit, akik jöttek is sietve, szoknyáik szegélye kirojtosodott a farkaskirály erdeinek tűin. Mentek a szólításra és lábához kuporodtak.
-Ó Bércek Fejedelme, hatalmas farkaskirály, mi a kívánságod? - kérdezték azok

-Vegyétek szívét a parancsnokainak. Szívük legyen oly átlátszó és hideg mint a jég, és gondolatuk olya messze járó mint a szél.

-Úgy lesz! Felelték az asszonyok, és kendőiket a farkaskirály lába elé téve kihátráltak a színe elől. Férjeik a  farkas fivérek apjuk mellé telepedtek és szomorúan várták vissza feleségeiket, kik a farkasok erdejeiért magukat adták zálogul.

Az ember parancsnokok egyike addigra szívét az özvegy királynőnek adta, az pedig forró ölében őrizte, hogy kikeljen. Ezt parancsnokot Verníjnek hívták és igen kevés szavú ember volt. Ereje és becsülete annál több volt neki. A királynő folyton maga mellett tartotta, tanácsát kérte, kedveskedett neki. A két asszony, a jégtündér és a szelek urának tanítványa azonban közelükbe férkőzött. Egyik a parancsnokot bájolta el mézédes szavaival, a másik a királynő fáradt testének adott enyhet értő kezeivel. Így tudták megfagyasztani Verníj parancsnok királynőnél rejtőző szívét és széjjel fújni a parancsnok gondolatait.

Jajgatott reggel a királynő mérhetetlen fájdalmában, mert a fagyott szív úgy esett ki belőle mint a kő. És Verníj, a legjobb parancsnoka többé egy fűszálat sem tudott megcsomózni.

-Akármilyen pokolfattya ez a farkaskirály én eltüntetem a föld kerekéről. Megfogom és megkötöm, hogy többé ne árthasson. - fogadkozott az özvegy királyné magában. Majd nekivezette seregeit a Csipkehegynek és felégette az összes erdőket, benne minden farkast megöltek és a bundáikból sapkákat készítettek a harcosoknak.

A farkaskirály szólította a menyeit újra, hogy visszaadja nekik a kendőiket, de azok egyre csak kérlelték, hogy engedjen az embereknek. Grazinka azzal hogy adja oda a lejtőket az embereknek, különben ott pusztulnak mind a farkasok. Sznyezsinka is kérlelte hogy kössön békét a királynővel, mert csak reá haragszik az özvegy királyné, a farkasok nemzetségeit nem írtja tovább, ha őt megkaphatja. azt meg egyetlen emberfia sem tudja, hogy a Lovasnép vére miatt a Fejedelem szinte elpusztíthatatlan. 

A Bércek fejedelme éktelen haragra gerjedt és kizavarta a nőket az erdeiből és azt parancsolta a két fiának, hogy menjenek el a világ négy sarkába és hozzák meg hírét miféle erdők vannak szerte, egyúttal új feleségeket is hozzanak ezen két áruló helyett. Kell lennie még gazdátlan vagy behódoltatható erdőnek, amit ő a kivágottak helyett a megmaradt farkasainak adhat. A fiúk nem mentek. ly nagy volt a bánatuk elveszejtett feleségeik miatt, hoyg szinte eszüket vesztették. Egész nap csak körbe jártak a tűerdőben, és nem ettek és nem ittak csak a feleségeiket szólongatták. Végül elmentek a királynőhöz, éjjel, álruhában és megsuttogták neki, hogy hol az apjuk erdeje. Hol találhatja meg a Bércek Fejedelmét. A királynő megébredt és kifordíttatta a két farkas fiút. A bőrükből nadrágot a szőrükből kucsmát készíttetett és felkereste a farkaskirályt vértes lovagjai gyűrűjében.

Addigra azonban a farkaskirály megtalálta a rézhegyek királynőjét, és őt kérdezte.
-Hogy lehet az embereknek annyi féme?

-Ellopták. - mosolygott a királynő. - De búsásan megfizetik majd.
-Kiirtják a népem, te boszorkány! Légy szövetségesem.

-Nem vagytok tán mégsem elég jó harcosok, Bércek Fejedelme? Egyetlen nő segíthet a csatádban?

-A Lovasok vére bennem kering, asszony. Mit képzelsz te, kivel beszélsz?

A királynő közel lépett és belenézett a farkaskirály szemébe.
-Olyan vagyok mint a kő, tudhatnád. Ne is próbálj megfélemlíteni. Mind ki a hegyekben él szövetségesed lehet. Hát beszélj velük.

A farkaskirály elment és felkereste a Jéghegyek tündéreit, de azok lefagyasztották a füleit és a farkát, haragjukban amiért húgukat elüldözte.

A farkaskirály elment hát a Futár szorosba, hogy megkérje a szelet, de az felkapta és a falhoz vágta, lent a völgyben, a királynő hadai előtt. A királynő odalépett elé a fiaiból varrt ruhában és azt mondta.

-Megátkozlak Bércek fejedelme és elveszem a földjeidet mert megölted a férjem és megölted a szeretőm, és megölted a gyermeket is akit kaptam. Megöltem hát a fiad és mert tudom, hogy annak jobban fáj aki túlél és emlékezik, most megátkozlak. Ember formában kell élned amíg a világ világ. Nem létezhetsz többé farkasként. Nem foga a néped elfogadni és nem tudsz többé beszélni velük. Az emberek között kell járnod és nem dobhatod el a sorsodat. - szólt a királynő és hogy az átka biztosan fogjon önnön vérét fröcskölte a haldokló farkasra, aki ettől egyszeriben emberré változott.

a rézhegyek királynője a föld alól figyelt. A vér ami a földre csöppent összegyűlt a királynő tenyerén mint egy egy rubint csepp.

Mikor a katonák ott hagyták és hazamentek a rézhegyek királynője megjelent az egykori farkaskirály mellett és bedugta a bőre alá a királynő vércseppjeit. 

-A Lovasok vére mozgásban fog tartani, a farkas szíved utat mutat és én a hegyeken veled egykor osztozó nemes, megjutalmazlak a túléléssel. Mostantól egyedül csak az ezüst téphet rajtad sebet, Bércek fejedelme. Tartozol nekem!- szólt a rézhegyek királynője és visszavonult csillogó termeibe.